Baszki ezt komolyan gondolták ? Sok helyen rím sincs benne, meg azok sikítós/visítós hangok az emu szájából, a szöveg meg egyszerűen szar. Nem tudom hogy miért kell ezt csinálni,de egyszerűen szánalmas mire képesek az emberek a hírnévért . Az az indokolatlan fehér, retkes autó háttérben meg kész vicc. Egy kérdés azért maradt .

Hogy a picsába engedték be őket a templomba ?

Érdemes megnézni youtubeon a hozzászólásokat.

Azt hittem, csak a rajoknál divat, hogy a nagy szerelem ellenére egy közös képük sincs, ezért a szercsi - láwcsi videókba egymás mellé rajshoppolt képeket tesznek. Úgy tűnik, ez a hóbort az emósokat is elérte. De azért irigykedjetek, szürkeh kisegerek, mert nektek sosem lesznek olyan mély érzéseitek, mint az emósoknak! Nézzétek csak ezt a párt, csak úgy csillog a szemük a nagy szerelemtől ;)

OFF: Az a nagy helyzet, hogy így a nyár végeztével, holnaptól megint nem igazán lesz időm anyagot gyűjteni, ami azt jelenti, hogy hetente tudok majd annyi posztot csinálni, mint az utóbbi időben egy nap alatt. Azért ma még beidőzítek párat az elkövetkezendő napokra, de előre is bocsánatot kérek mindenkitől az egész szerkesztőség nevében, ha úgy alakul, hogy estetleg lesznek olyan napok, amikor egyáltalán nem lesz új poszt. De Sid is írta a visszatéréskor, hogy már nem a mennyiségre megyünk, csak hobbiból csináljuk, amikor van időnk és kedvünk. Aki szereti az oldalt, az úgyis nézni fogja így is.

FIGYELEM! A következő poszt a nyugalom megzavarására alkalmas képeket is tartalmaz! 

Mivel mi csak szürke, csicska kisegerek vagyunk, és azt se tudjuk, mijazazemo, csak irigykedhetünk erre a maroknyi fiatalra, hogy milyen jól érezték magukat együtt az emó világfájdalmuk ellenére.

A tovább után meglátjátok, hogy volt itt minden...

Szevasztok, srácok!

Régen jelentkeztem már itt poszttal. Sajnos alig jutott időm még az Agyiszintre is, pedig anno Sid-del együtt indultunk neki a Vitriolnak. Azóta telt-múlt az idő, jöttek új arcok, mentek régi arcok. Semmi sem marad örök, csak az emlékek. Mindenképpen szeretném megköszönni Sid-nek, hogy itt posztolhattam (és tényleg szabad utat adott, ergo azt tehettem ki, amit csak akartam), és le a kalappal előtte, hogy a Vitriol ennyire kiforrta magát, és a kezdeti nehézségek után (szerkesztők keresése, saját banner, saját vízjel, stb.) egy remek blog vált belőle. Búcsúzóul egy new-generation emós droidot hoztam nektek, akit facebook-on találtam. Bizony, hol vannak már azok az idők, mikor még a myvip sötét erdeiben kutattunk posztalanyok után? Változnak az idők, most már a gyógyegerek mind facebook-ra költöztek. Íme az egyik ilyen példány – fene nagy egyéniség, a szentem:

Néhány hónapja Hannah Paranoid küldött nekem képet magáról, most az egyik barátnője, Whatistthegirl küldött nekem néhányat. Fogadjátok sok szeretettel. Köszönjük a képeket, puszi :D

Nemrég kaptam egy kis ajándékot Anonymous. kollégától ebben a posztban, ahol felmerült az az aljas rágalom, hogy nem is az vagyok, akinek eddig hittetek. Ezt kikérem magamnak! Igaz, hogy nem tartozom a tipikus emós korosztályba, de attól még igazi emogirl vagyok! És hogy miért követem ezt a stílust? Ha péniszed van, akkor szinte biztos eljátszottál már a gondolattal, hogy milyen lehet egy fincsi emólányt sunázni. Én hasonló indíttatásból lettem emo, hogy minél több cukcsi emoboyt felszedjek. Páran már tudják, hogy NájlonAcskó Andrással egy párt alkotunk. Nos, őt is így ismertem meg. Övé a szívem de halálom után a többi szervemet még megkaphatják az arra rászorulók, de mivel már ő sem 17 éves (sajnos ;( ), ezért a kapcsolatunk érdekében elnézi nekem, ha középiskolás korú, vasalthajú, szeretethiányos srácokat csábítok el (ha ő is velem van, akkor garantált a siker és megosztozunk az illetőn :P). És hogy miért pont az ilyen srácok tetszenek? Mert annyira kis édesek! És imádom, amikor a negyvenes karjaim között csak úgy recsegnek-ropognak a gyenge kis csontjaik ;) De csak rájuk kell nézni, és máris megérted, mi olyan vonzó bennük: 

Kommetben írjátok meg, hogy mi jött ki! ;)

Egyik kedves emós olvasónk kedvéért gondoltam csinálok egy posztot, ahol megmutatom milyen egy igazi tenyészcsődör alfahím. Saját bevallása szerint ő annyit puncit baszott már, amennyit én még képernyőn se láttam.

Figyelem! Csak erős idegzetűek kattintsanak a továbbra! 

   Biztos te is ismered azt az érzést, amikor történik valami rossz, vagy csak összejönnek a dolgok, amitől átmenetileg annyira magad alá kerülsz, hogy egyszerűen képtelen vagy bármit is csinálni: megbeszélni nem tudod vagy nem akarod senkivel, alkotó tevékenységhez lelkileg túlságosan is kimerült vagy, de az alvás sem megy. Sétálni már késő és hideg van, és egyáltalán nincs is kedved emberek közé menni. Magadra zárod az ajtót, talán még a telefonodat is kikapcsolod, és megpróbálod elkerülni, hogy bárki is meglásson ilyen állapotban. Ezért csak bámulod a plafont az ágyon fekve, zene vagy esetleg egy kis alkohol társaságában. És megpróbálsz átgondolni mindent. Vagy épp ellenkezőleg, egyszerűen csak nem gondolni semmire.

  A normális emberek állítólag így csinálják. Ezzel szemben, mi, emósok, akik köztudottan sokkal hisztisebbek és nyávogósabbak érzelmesebbek és érzékenyebbek vagyunk, mint ti, átlagemberek, inkább kiírjuk az üzenőfalunkra fészbúkon, hogy minél többen tudomást szerezzenek róla: 

Tovább is van! Katt ide!

Minden igazi emósnak van legalább egy semmire se jó divatos szemüvegkerete. Minél haszontalanabb feltűnőbb, annál jobb. Ha annyira megtetszett, hogy te is szeretnél ilyet, akkor a tovább után megtudhatod, honnan szerezhetsz egyet.

Mindig csak bántjátok szegény emósokat, pedig én például nagyon szeretem a Vitriolt! Az a célom, hogy minden emo és scenegirl kövesse a példám és velem együtt lájkolja az oldalt <3. Nos, hogy tecem?

Tovább is van! Katt ide!

Tovább is van! Katt ide!

Szép délutánt kedves vitriolosok! Az óvónéni azt mondta, hogy ha új emberek közé megyek, illik bemutatkoznom, úgyhogy meg is teszem. Egy átlagos egyéniség vagyok és az a célom, hogy megismertessem veletek az emo életérzést.

A legfontosabb tulajdonságom, hogy bármennyire is szeretném, képtelen vagyok leplezni az érzelmeimet: