Sokszor jó, hogy nem látunk bele mások fejébe, de ez a kép mindenki gondolatát elárulja. :)

Nem valószínű, hogy sokan el akarnák majd olvasni ezt a posztot, de aki mégis, annak kíváncsi leszek a véleményére. Mivel ez egy blog, szeretném magamból kiírni a gondolataimat. Utálom ezt a szót egyébként, mert mostanában minden önmagát filozófusnak gondoló kis buzi ezt használja, ha a közhelyeket nagy szavakba akarja önteni, de másképp sajnos nem tudom megfogalmazni; gondolataim, és kész. Szóval olyan indíttatásból írom ezt a posztot, hogy nekem is vannak érzéseim, és hát lehet, hogy az ismerőseimnek kellene erről beszélnem, de nem szeretném inkább. Szégyellem előttük az érzéseimet, gyengének érzem magam tőle, mert egyszerűen nem tudom kimutatni az érzéseimet. Itt viszont, mivel a kutya nem ismer engem, sokkal közvetlenebb tudok lenni talán.